Mi jellemzi az Iveco teherautót?
Legfőképpen az, hogy nagy. Illetve, hogy teherszállításra alkalmas. Valamint, hogy valószínűleg kevés olyan ember van, akivel ne jött volna már szembe egy Iveco teherautó.
A jármű lehet plató- vagy rolóponyvás, nyergesvontató, konténerszállító, dobozos vagy katonai teherautó, lehet furgon vagy billencs. Tehát tartozhat könnyű, közepes vagy nehéz haszongépjármű kategóriába, amelyek közül mindet gyártja az Iveco multinacionális vállalat.
A továbbiakban hadd mondjak el három történetet, amelyek jól prezentálják, mi mindenre tökéletes egy Iveco teherautó.
Első történet: Az Iveco teherautó, mint munkaeszköz
Főhősünk neve legyen Gerzson. Azért Gerzson, mert aránylag kevés férfit hívnak így, tehát nem sokan tudják magukra venni az elmondottakat. Szóval egyszer volt, hol nem volt, egy kisvárosban élt egyszer egy Gerzson. Édesanyja születésekor elhunyt, édesapja egy Iveco teherautó vezetőjeként dolgozott, és a fiú már egészen kicsi korától járta vele az országutakat. Elhatározta, hogy ha felnő, ő is sofőr lesz.
Így is történt. Édesapja beprotezsálta a vállalathoz, amelynek ő maga is dolgozott, és Gerzson nemsokára egy gyönyörű jármű boldog tulajdonosa lett. Édesapjának rolóponyvás járműve volt, a fiatal férfi egy dobozos teherautót kapott. Becsületes, szorgalmas, jó munkaerő volt, hamar eljutott nagyobb távolságokra is. Főnökei bíztak benne, támogatták előremenetelét, és pár év múlva Gerzson már nemzetközi vizekre evezett… Akarom mondani, nemzetközi utakra vezetett.
Nem volt különösebb célja ezzel a munkával. Egyszerűen csak szeretett a volán mögött ülni, az autó könnyedén hagyta magát irányítani, ritkán volt bármiféle baja is, és jól bírta a folyamatos úton létet. Gerzson különösen imádta az éjszakai vezetés élményét, és bár ennek se a cég, se a megrendelők nem örültek különösebben, a sötét utakon is jelentős távokat tett meg a célig, kevés alvással. Ahogy mindig is mondogatta, a vezetés maga és az Iveco teherautó mély duruzsolása feltöltötte őt energiával.
A munka jól fizetett. Gerzsonnak azonban nem volt szüksége sok pénzre, ő szabadnapjain is az országutat rótta hűséges járművével, alig költött magára, csak ételt és tiszta ruhát vásárolt. Na meg vizet és villanyáramot ritkán látogatott lakásába. Gyakran adakozott gyermekekkel foglalkozó szervezeteknek. Egyetlen hobbija volt csak: amerre járt, mindig vett egy képeslapot és ellátta dátummal. Ezt még kicsi korában kezdte, amikor édesapja, ő és a rolóponyvás Iveco teherautó együtt utaztak.
Gerzson harminc éves volt, amikor árva lett. Ekkor eladta kis lakását, és hazaköltözött a szülői házba. Itt kényelmesebben tudott parkolni az udvaron, nem kellett félnie, hogy meghúzzák szeretett járműve oldalát. És persze rendre előtörtek belőle a nosztalgikus érzések, amikor az apjával utazós éveire gondolt.
A férfi egyik tavaszi szabadnapján éppen indulni készült nyugat felé egy kisebb kirándulásra. A konyhában állt, rántottát sütött, és bámult kifele az ablakon. És ekkor a mellette lévő ház előtt hirtelen megállt egy fehér, plató-ponyvás Iveco teherautó.
Második történet: Az Iveco teherautó, mint menő jármű
Most magára hagyjuk Gerzsont egy kicsit a rántottájával és a szomszédban megálló járművel. Térjünk át második hősünkre, akinek a neve legyen Roxána. Azért Roxána, mert ez megint csak egy igen ritka férfinév, valamint, mert második hősünk nőnemű. És bizony szintén teherautót vezet.
De kezdjük az elején. Roxána egy, a várostól messze eső, magányos tanyán nőtt fel. Hat bátyja volt, édesanyja elhagyta a családot, amikor a lány még kisgyermek volt, apja nevelte fel. Logikus a kimenetele a helyzetnek: Roxána nem volt az a tipikus „lányos lány”. Lőni tanult, lovagolt, vadászott, és az állatokat gondozta már egészem kicsi korától. Édesapja vezetni is megtanította, amikor Roxána tizenhat éves lett. Kezdeti próbálgatásainak áldozata pedig nem volt más, mint egy plató-ponyvás Iveco teherautó, amit a férfiak használtak a takarmány és a szerszámok, bútorok szállítására. De hamar belejött, és amikor két legidősebb bátyja egy-egy új járművet vett a birtok teendőinek ellátásához, az apa lányának adta a régi, megkopott, itt-ott horpadt, de tökéletesen működő autó slusszkulcsát.
A huszadik éve felé közelítő lány szeretett vezetni, a kissé rekedten duruzsoló motor hangja megnyugtatta, és imádott új tájakra eljutni, új helyeket megismerni. Már másfél éve csinált kisebb-nagyobb kiruccanásokat édesapja engedélyével, és minden alkalommal vett két képeslapot: egyet a családjának küldött el, egyet pedig dátummal ellátva az Iveco teherautó anyósülése alatti dobozba helyezett emléknek.
Egy napon Roxána könnyes búcsút vett a családjától, és a volán mögé pattanva elindult a nagyvilágba. Igazából csak a legközelebbi kisvárosba, hogy munkát keressen. Végül egy költöztetőcégnél kapott állást. Szinte minden nap dolgozott, ügyfeleit megbecsülte, főnökeit tisztelte, és bár sofőrnek vették fel, sosem riadt vissza a bútorok pakolásától sem. Az évek során nevet szerzett magának a kisvárosban, az emberek szerették, és költözéskor őt hívták.
A cégvezető nem sokkal később bevette üzlettársnak. Roxánának kinyílt a világ. Több szabadideje lett, és már nem csak a kisvárosban és környékén tudott mozogni. Iveco teherautójával rótta az országutakat, és gyűjtötte a képeslapokat.
Egy tavaszi napon Roxána az egyik beteg sofőr helyett ugrott be dolgozni. Két társával bepakolták a bútorokat, dobozokat a platóra, és átszállították az ügyfelek új házához. Amikor megálltak az utcán, a nő kiszállt, és hátra indult, hogy felhúzza a ponyvát. Ekkor a szomszédos épület meglebbenő függönye mögött egy arcot látott felvillanni, és ahogy tekintete továbbsiklott, észrevette, hogy az udvaron ott áll egy dobozos Iveco teherautó.
Harmadik történet: Az Iveco teherautó, mint biztos pont a nagyvilágban
Nos, erre magam sem számítottam. Történeteink összefutnak… Akkor hát a harmadik történet főszereplői legyenek Gerzson és Roxána.
Hogy a lényegre térjek, Gerzson a rántottáját hátrahagyva kiment az utcára, Üdvözölte új szomszédait, majd beszédbe elegyedett Roxánával. Segített pakolni a költöztetőknek, és elhalasztotta kirándulását, csak hogy megismerhesse a lányt, aki egy Iveco teherautót vezet. A beszélgetésből kávézás lett, a kávézásból első randi, ami hozta magával az összes többit. A két fiatal hamar rájött közös hobbijára, és úgy döntöttek, kihasználják a lehetőségeiket.
Roxána és Gerzson is kivett egy hosszabb szabadságot, és a férfi autójával útnak indultak. A várost, és később az országot is elhagyva nagy utazásba kezdtek. A dobozos Iveco teherautó hátuljában berendeztek egy kisebb lakrészt, ággyal, kanapéval, mini konyhával, és ez volt a biztos pont számukra, amikor egy éven át ide-oda sodorta őket az északi szél. Meg a térképen való ki-nem-igazodásuk. Itt a vége, fuss el véle…
Biztos, ami biztos, a fenti könnyfacsaróan szép történetekben egy a közös: az Iveco teherautó. És hogy ebből mi a tanulság? Az Iveco teherautó igen sokoldalú jármű, változatos dolgokra használható: utazás, szállítmányozás, költöztetés, éldegélés… Lehet munka, hobbi, akármi, de nem „csak egy teherautó”. Hanem A Teherautó.